Mi a koleszterin?

A koleszterin létfontosságú anyag, amely főleg a szervezetünkben, döntően pedig a májunkban termelődik. Vagyis a koleszterinnek csak negyede-ötöde – más források szerint még kisebb része: csak egytizede – kerül táplálékkal a szervezetünkbe.

A koleszterin a közhiedelemmel ellentétben nem zsír, hanem policiklikus alkohol (erre utal angol neve is: cholesterol). Annyiban azonban hasonlít a zsírokra, hogy vízben nem oldható, így a vérben főleg azok a molekulák szállítják, amelyek a zsírokat is továbbítják. Ráadásul az állati zsírokban – amelyek nagyon összetett anyagok – a trigliceridek, a foszfolipidek mellett fontos tényező a koleszterin is, tehát a „laikus közvélemény” végül nem is téved akkorát.

A koleszterin az állati sejtek sejtmembránjának, sejthártyájának nélkülözhetetlen eleme, részben azért, mert annak stabilitását fokozza. (Szteránvázas vegyületről van szó, ez magyarázza a szilárdságot fokozó tulajdonságát. Ám a koleszterin a vizsgálatok szerint a túl merev sejthártyát rugalmasabbá is képes tenni – tehát túl „lágy” és túl „kemény” membrán esetében is rendkívül hasznos.)

A koleszterin létfontosságú

A sejthártyában a koleszterin fontos szerepet játszik abban is, hogy a membránfehérjék, például bizonyos receptorok „horgonyzóhelyeket” találjanak – így a sejtek működéséhez is létfontosságú a koleszterin. Koleszterinből a szervezetünk számos fontos hormont is előállít, így szerepe összetett a testünkben. A tudósok jelenleg is elsősorban a koleszterin szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában játszott szerepét akarják minden részletre kiterjedően megvizsgálni.

Koleszterin és a máj

Minthogy a máj termeli a legtöbb koleszterint, a vérben mért koleszterinszintből következtetni lehet a máj működési állapotára, a májfunkcióra. Az emberi szervezet körülbelül 140 gramm koleszterint tartalmaz, és ennek 95 százaléka a sejtekben és a sejtmembránban található.

Koleszterin a vérben

Amikor tehát aggódunk a koleszterinszintünk miatt, nem a 95 százaléknyi sejtekben lévő anyagról van szó, hanem a vérben lévő koleszterinről. A koleszterin – sejthártyák kapcsán már említett – „szilárdító” hatásával függnek össze negatív tulajdonságai is: ha túl sok marad belőle felhasználatlanul a sejtekben, akkor a vérben feldúsulva, abból kiválva, az erek falán rakódik le. Így az erek rugalmatlanná válnak, és a folyamat végeredményben érelmeszedéshez vezethet.

A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható tudományos magyarázat szerint: „Ha a szintetizált és a táplálékkal felvett koleszterin mennyisége meghaladja a biomembránok képzéséhez, epesavak, szteroid hormonok szintéziséhez szükséges mennyiséget, a véredényekben a koleszterin patológiás akkumulációja – ateroszklerotikus plakk – alakul ki.”

Az interneten számos forrás vitatja a koleszterin szerepét bizonyos betegségek kialakulásában, ám a Semmelweis Egyetem honlapja hivatkozik azokra a megfigyelésekre, amelyek szerint a vér összkoleszterin-szintje és a kialakuló coronaria- (koszorúér-) „elégtelenségen alapuló megbetegedések valószínűsége között egyenes arányú összefüggés van”.

HDL és LDL, a „jó” és „rossz” koleszterin

A koleszterin zsírban oldódik, vízben nem. Éppen ezért ahhoz, hogy a vérben szállítható legyen – például a májból eljusson a test többi sejtjéhez – úgynevezett lipoproteineket alkot más vegyületekkel együtt. Ezek a lipoproteinek tehát részben koleszterinből – illetve koleszterin-észterekből – is álló komplexumok. (Durván leegyszerűsítve nevezhetjük ezeket zsírcseppecskéknek is, de ez azért nem pontos elnevezés, mert fehérjék is vannak például bennük, másrészt már említettük, hogy a koleszterin maga sem zsír, hanem egy policiklikus alkohol.)

E „zsírcseppecskék”, komplexumok különböző sűrűségűek lehetnek, és centrifugálás vagy elektroforézis nyomán többféle csoportba sorolhatók. A lipoproteinek közül kettő tartalmaz viszonylag sok koleszterint. E kettő közül az egyik a „jó” (HDL), a másik a „rossz” (LDL) koleszterin, ami megintcsak rossz elnevezés, mert a koleszterin bennük ugyanaz, ám sűrűségük és például a vízben való szállíthatóságot biztosító burok fehérjéi különbözőek bennük. (A lipoprotein névben a protein a fehérjék neve.)

Így a két legfontosabb lipoprotein a koleszterin szempontjából az alacsony sűrűségű lipoprotein (Low Density Lipoprotein: LDL) és a nagy sűrűségű lipoprotein (High Density Lipoprotein: HDL).

A HDL a sejtekből és az erek falából a májba szállítja vissza a felesleges koleszterint. A máj újrahasznosítja a koleszterint vagy epesavvá alakul – ez utóbbi esetén kiválasztódik a szervezetből. A HDL tehát a „jó” koleszterin. Ha a HDL szintje alacsony, akkor nő az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kockázata. A magas LDL- és alacsony HDL-szintet a kutatók az érelmeszesedéshez vezető folyamatok előjelének tartják. Az LDL azért számít „rossznak”, mert ez a vérben feldúsulva az erek falában rakódik le, és a már említett elmeszedési folyamatokban vesz (vehet) részt.

A SE már idézett honlapja szerint az összkoleszterin-szint körülbelül háromnegyedét képező LDL-szint és az ischemias szívmegbetegedések gyakorisága között egyenes arányú a kapcsolat. Az összkoleszterin-szint mintegy egynegyedét kitevő HDL koncentrációja viszont „fordítottan arányos a későbbiekben kialakuló ischémiás megbetegedések előfordulási valószínűségével”.


close